A férfi sokszor szenved attól, hogy a nőnél gyakran semmi összefüggés nincsen aközött, amire vágyik, amit gondol, amit érez, amit cselekszik és amit mond. A legrosszabb, amikor ezek közül legalább kettő tartósan teljes ellentmondásban van egymással. Privát kapcsolatnál a nő jelenthet barátnőt, feleséget, anyóst, édesanyát - ez utóbbinak súlyos következményei lesznek a fiúgyermek fejlődésében.

Az ábra túloz

Azért ne felejtsük el, ha ez nem így lenne, akkor soha nem íródtak volna csodálatos reménytelen szerelmes versek és dalok, soha nem készültek volna el a témában grafikák, festmények, szobrok és megindító szépirodalmi művek, filmek, színházi darabok.

Azokkal a nőkkel érdemes együtt tartani, akik a saját működésükkel tisztában vannak, kedves öniróniával kezelik, jókat nevetnek néha önmagukon, és ehhez képest tudnak viselkedni házasságban, családban, munkahelyen. Az ilyen kisszámú, érzelmileg-szellemileg jól összerakott nők a család szíveként hosszú évek, évtizedek óta tartós kapcsolatban élnek, sikeres gyermekeket nevelnek.

Az olyan nőktől, akik ilyen téren nem foglalkoznak magukkal, nem veszik észre magukat, ráadásul hasonlóan problémás barátnőiktől vagy akár az édesanyjuktól, lánytestvéreiktől folyamatos megerősítést kapnak, menekülni kell, mert valójában viszolyogtatóak és idegesítőek, az érett, felnőtt férfi hosszútávon csak az önmeghasonulás és a teljes kimerülés felé halad mellettük. Mivel a problémás nő saját adottságaiba van szorulva (amikről valójában nem tud), hiába minden közös párkapcsolati terápia, mert a változások lassúak (egyes vélemények szerint öt éves kor felett szinte reménytelen), a férfi teljesen kimerül, végül - jó eséllyel - belemegy egy másik kapcsolatba (ami feltölti), a régi nő pedig megerősítést kap, hogy lám-lám, milyenek a férfiak, mennyi sérülést lehet tőlük szerezni. Ennél a pontnál tér vissza a nő az egyetértő, támogató régi jó barátnőkhöz, édesanyához, a "Férfi, aki nem tud szeretni" című könyvhöz, "A Vénusz születése" nevű tréninghez és társaikhoz...

A férfi aztán hónapokig azon merenghet, hogy a "szeretni a másikat egészben, a hibáival együtt" elve valójában meddig élhető, mi az a határ, amikor már saját egészsége érdekében lépnie kell az emberfiának.