Egyik tavasszal a metrón egy hirdetést vettem észre. Számítógépes virtuális kalandot hirdettek, többek között azzal, hogy szélfújást és illatokat lehet érezni közben. Filctollal valaki alá írta: "Menj inkább az erdőbe sétálni b...d meg!"
A digitális világ, az Internet megjelenése óriási változásokat hozott a mindennapi életben, a szokásainkban. De mint mindennek, ennek is van legalább két oldala.
Azokon a területeken, ahol az emberek lelkétől független Internet-alapú megoldások születtek, inkább pozitívak az eredmények, lásd okmányirodába időpontkérés, online bankolás, szállásfoglalás, repülőjegy vásárlás, álláskeresés, közösségi navigáció, webáruházak, zenehallgatás.
Azonban azok online helyek, amelyek olyan tartalmat ill. szolgáltatást visznek, amelyek hatnak az emberek lelkére, tudatára, közérzetére, nos azok inkább az igénytelenséget, a felületességet, bizonytalanságot erősítik, mikrosérüléseket okoznak, és a meghittséget gyengítik. Az emberek többsége jellemzően nem a történelmi egyházak, hiteles intézetek által üzemeltetett portálokat bújják tanácsért, nem a képzett, évtizedeket tapasztalt, már bizonyított emberek - pszichológus, pszichiáter, mediátor, lelkész, pap, tanár stb. - oldalait böngészik, hanem egymás marhaságait, az ezotériát, tömegasztrológiát, Müller Péter ide vágó könyveit, Oravecz Coelho-t, Bubu-t a kártyajóst, és a facebook bölcsességeket olvassák és osztják. (Döntsd el, ez a blog hova tartozik.)
A társkeresés kapcsán az alapvető baj talán, hogy sokan nem tudják elviselni az egyedüllétet, nem tudják magukban jól érezni magukat. Természetes vágyunk, hogy legyen társunk az életben, de van olyan szakasz, amikor egyedül, sőt magányosan kell élnünk. Nem helyes hozzáállás, ha valaki kizárólag párkapcsolatban tud élni, kizárólag ettől függ a "boldogsága", ők a kóros társfüggők, nők, férfiak vegyesen.
Ráadásul hozzá vagyunk szokva, hogy manapság minden azonnal történik. Kell gyorsan valaki társnak, aki tompítja a rossz érzéseinket. Ugyan ki akar egyedül maradni? Itt érkezünk el a virágzó online társkereséshez.
Ismerkedni, barátokat, sőt érdekes "kalandokat" keresni kiválóak ezek az oldalak, de nem kell többet várni tőlük. Ha valaki úgy érzi, ő itt fogja megtalálni a megfelelő hölgyet, legyen fent! Biztosan van olyan boldog házaspár, akik online oldalon jöttek össze, és ezek a sikertörténetek nem csak a portáltulajdonos marketingesének kitalációi. Gratulálok!
Sokan hisznek az online társkeresésben, ő dolguk. Tőlük azért megkérdezném, hogy miután megtalálják majd a párjukat, akkor a társkereső portálon törlik vagy hibernálják a profiljukat? Mert ha csak hibernálják, azzal tudat alatt azt jelzik önmaguknak, hogy nem hisznek az aktuális kapcsolatban igazán. A hagyományosan ismerkedő világban eleve nincs ezzel sem probléma.
Már gyerekkoromban furcsának éreztem azt a két ismerős házaspárt, akik újsághirdetés alapján jöttek össze. Fiúként sokkal jobban tetszettek azok a történetek, ahogyan rajtuk kívül mások összeismerkedtek: szanatóriumban, bálban, középiskolában, erdei túrán, a gyári étteremben. Sokkal izgalmasabb történetek voltak ezek, a férfi odament, és udvarolt, vagy csapta a szelet a kiszemelt hölgynek. Hogy ki nézett először a másikra "úgy", az mindig megfejthetetlen volt, vagy titok, nem tudták utólag. Azt csendben hozzáteszem, hogy ők még valamennyire ahhoz a generációhoz tartoztak, amelyik nem tisztán a romantikus szerelmi házasságot kereste.
Persze azok az emberek húsz vagy harmincévesek voltak a hatvanas - nyolcvanas években. De hol vannak manapság jellemzően a társkereső 30 - 50 pluszos férfiak? Online, a virtuális társkeresőn! Miért? "Mert nem vagyok húszéves, nem járhatok buliba! Meg sok a munka! Időm sincs eljárkálni!" Persze az online világban eltölteni naponta órákat, és leveleket írni a kiszemelt (tíz-tizenöt évvel fiatalabb) hölgyeknek, akik többségben még elolvasni sem fogják, nagyon hatékony és férfias tevékenység! Jujjjj!
A valós világban sokkal több "információ" jön le a másikról, mint ami a társkereső portálon látható róla. Akik az online társkeresőből indulva, levelezések és telefonálások után eljutnak az első személyes találkozásig, nekik ott gyakran véget is ér a dolog, mert a hölgy addig nem beszélt arról, hogy deréktól lefelé túl széles, vagy szenvtelen és unalmas, vagy négy gyereke van három házasságból, vagy ízléstelenül öltözködik, vagy öt évvel idősebb annál, mint amit feltüntetett, vagy dohányszaga van, vagy a három órányi randi alatt téged csak hat percet enged beszélni, vagy az előző párkapcsolatait elemzi neked, vagy...vagy... vagy...
Nem csoda, hogy az online társkeresők gyakori hiteltelensége és paraméter-alapú működése miatt az emberek többsége szórakozásra használja, tét nélkül, a felhasználói eleve errefelé viszik közös erővel.
Az online világ óriási választási lehetőséget kínál, emiatt az első találkozásokra úgy mennek a felek eleve, hogy ha nem jön be, teljesen mindegy, hiszen ott vár még a találati listában ötven-száz másik, lényegében hasonló ember, nincs tétje a dolognak. Ez a szellemiség és hozzáállás pedig jól dolgozik, tényleg nem fog "bejönni" a hölgy a férfinek. Ahogyan ő sem a hölgynek.
A hölgyek hangoztatják, hogy a férfiak kilencven százaléka csak a szex miatt van fent. Azt elfelejtik sokszor, hogy talán azért, mert a kínálat ott találkozik a kereslettel, bár a nők részéről a százalékos arány valószínűleg kisebb. Ez is a dolog felületességéből következik.
A harmincas-negyvenes online hölgyek nagy része valójában nem keres ún. komoly kapcsolatot. Sokszor inkább egy lehetséges kapu csak az online világ a számukra. Miért is? A fenti női korosztály önálló és olyan élethelyzetben él, ami alapvetően működik, és esze ágában sincs (szakítás, válás, pereskedés, meg mindenféle drámák után) mindezt felkavarni egy újabb férfival. (Nem az eltartót kereső nőkre célzok.) Viszont a nőiességüket erősíti, ha kapnak leveleket, mert megtartja bennük azt a tudatot, hogy "ha akarnám, lehetne valakim", és ez elég is. Az már csak ráadás, hogy nagy néha tényleg jelentkezik olyan férfi, akivel érdemes találkozni, meg órákon át lehet vele viber-en virtuálisan csacsogni, mindezek színesítik a hétköznapokat, de lendületet nem kap a dolog, mert ahhoz elhatározás, elköteleződés, változás és sok idő kellene. Meg hátha ír majd egy jobb "pasi" a portálon.
A hölgyeknek problémát okoz, hogy a férfiak nem mernek (!) odamenni hozzájuk a fizikai világban! A hölgyek nagyjából ötven százaléka egyedül van, Urak! Ne felejtsük el, hogy a társkeresőn regisztrált hölgyek romantikus szerelmi történeteket néznek a tévében, amikben szembejön egy férfi és udvarol a főszereplőnek. A könyvesboltokban nagyon jól fogynak a misztikus romantikus szerelmi történetek, a vásárlóik hölgyek!
A női bemutatkozások sokfélék a portálokon. Sok mindent elárul a hölgyről. Külön posztot igényelne. De valójában az a hölgy, aki csak ezt az egy szót írja a bemutatkozóba, hogy "ismerkedem...", a legpontosabban érzi a portál lényegét és lehetőségeit. Az életben meg ez a start állapot.
Ha már "társkereső", akkor inkább olyan "szakember", aki ezzel foglalkozik, és alapos emberismeretével összehoz párokat. A HVG kiadónál jelent meg a "Hosszú farok - A végtelen választék átírja az üzlet szabályait" című könyv, ami ugyan gazdasági témájú, de az online társkeresésre is igaz a lényege: az óriási választék jó és kell az embereknek, de semmit sem ér, ha a vevő nem kap mellé segítséget, iránymutatást, támogatást, ajánlásokat. Webshop-ok esetén ez az elv nagyon jól működik, de amikor párkeresésről szól a dolog, nyilván oda nem lehet tartalmas ajánlásokat tenni felhasználók részéről. Vicces lenne ilyesmiket olvasni: "József (39): Tulajdonképpen Juli rendes csaj. Negyedik találkozáskor már legyűrt, pedig szolid magyartanárnőnek mutatta addig magát. Zavart, amikor a második randinkon megválaszolta a portálon egy férfitárs levelét a mobilján a jelenlétemben. Szandált ne menj el vele vásárolni, máig nem adta meg a boltban kölcsönkért 15 ezer forintot." Tehát jobb egy régóta társközvetítéssel foglalkozó "szakember" segítségét kérni - bár ez sem az az igazi módszer.
Nézz magadba őszintén! Azt az egy-két nőt, akit/akiket tényleg szerettél, az Interneten találtad? Nem az iskolában/egyetemen, a lakótelepen, házibulin, társaságban, munkahely kapcsán vagy a sportklubban láttad meg? Esetleg olyasvalaki mutatott be neki, aki tényleg jól ismert téged, és jót akart nektek együtt?
Neked, az egyedülálló férfinak sokkal egyszerűbb az offline életben ismerkedni, mint a hölgyeknek. A szolid, normális hölgyeknek pláne. Férfiként gyakorlatilag bármikor és bárhol próbálkozhatsz. Megjegyzem, ha épp egy teljes és boldog családban élő hölgyhöz lépsz oda, aki nyilván és helyesen elutasít majd, azért a nőt ez mindenképpen megérinti, jól esik neki, és úgy megy haza a férjéhez, hogy még inkább nőnek érzi magát mellette.
Aztán ha sikerül a "bepróbálkozás" a valós világban, és felkeltetted a hölgy érdeklődését, beszélgetsz vele, majd vacsorára hívod, nem jobb érzés abban a tudatban találkozni vele, hogy (jó eséllyel) nincs fent valamelyik társkeresőn, ahol tíz-húsz férfival levelezik egyszerre, miután hazamegy a randitokról?
A komolyan és mélyen óhajtott társkeresés ott indul, hogy lélekben légy nyitott az újra, a befogadásra. Legyen rend magadban, és körülötted! Amit kell, zárd le! Tekints erre az időszakodra úgy, mint az adventre, mint boldog, örömteli várakozásra! Kelj fel minden nap úgy, hogy a mai nap milyen örömteli, hiszen talán éppen aznap kapod meg a "nő-ajándékot" az élettől. Felejtsd el a virtualitást, járj emberek közé, adj felületet az ismerkedésnek!
Ismerkedésre pedig sok lehetőséged van. Ha olyan a munkád vagy a munkahelyed, hogy sokat utazol vagy sok emberrel találkozol, simán megláthatsz valakit. De ha megtetszik a bolt pénztárosa, mert olyan szép szomorúsággal tud maga elé nézni, hozzászólhatsz kedvesen. Ott van a facebook-on a sokféle, például irodalmi rendezvény, ahova nagyon sok nő eljár. A meetup.com-os összejöveteleken jócskán vannak értelmes, kulturált hölgyek, akiket ugyanaz érdekel, ami téged: sales, marketing, kommunikáció, angol beszédgyakorlás stb. A wherevent.com-on ezres nagyságrendben találsz magyarországi programokat, egy túra kiváló alkalom összejönni valakivel. A maesteszinhaz.hu-n vásárolt előadásokon sok nő van egyedül, akivel egy közös témád - az aktuális előadás - már eleve lesz. Aztán ott van a sok konditerem, tömegsport rendezvény, fesztivál, ilyen-olyan est, konferencia. Beiratkozhatsz olyan képzésre, tanfolyamra, amin nők is részt vesznek. Tudsz salsa-zni?
Senkid sincs, viszont bárkid lehet, nem olyan rossz ez. Ráadásul érett, tapasztalt férfi vagy, az érzelmeid mellett tudatosan tudsz már választani. Élvezd mindazt, amit az élet eléd tesz!
Igazad van, ha egy kis faluban élsz, nehezebb a dolgod. De érdemes összeszedned magadat és programokra eljárnod, ha valóban komolyan gondolod. Ugye, ha orvosra van szükséged, vagy be kell vásárolnod, akkor is elindulsz otthonról? Nézz ki valamit, öltözz fel rendesen, készülj rá és menj el!
Egy nagyon fontos rész kimaradt eddig: vannak dolgok, amiket nem lehet akarni, és a pártalálás éppen ide tartozik. Mindennek rendelt ideje van, ezt dolgozd be. Régen nem véletlenül mondták jó házasságokra, hogy a mennyben köttetett. A kivételesen jól működő házasságokban ott van egy földi ésszel nehezen magyarázható dimenzió, ami egy portálról végképp hiányzik.
Internet, hipergyorsaság, hiperhype-ok, trendi dolgok. Végül csak az derül ki, amit már unalmas leírni, miszerint a kevesebb több, meg hogy a klasszikus, hagyományos dolgok működnek, lásd személyes ismerkedés eleve hölgyek és urak, de minimum nők és férfiak között, udvarlással, játékossággal, türelemmel, romantikával, közös élményekkel és megtapasztalásokkal. Ezek nélkül csak minden felszínes, futó, elfolyó, megalapozatlan, igénytelen és átmeneti lesz csajok meg pasik között, mert vonzódás és kötődés biztosan nem alakul ki közöttük, miközben az okostelefonjaikat simogatják egymás mellett egy kávézóban magányosan.
Légy bátor, légy férfi, és menj inkább az erdőbe sétálni!
(Köszönet barátaimnak a társkeresős élményeik megosztásáért.)
