Feleséget, komoly nőtársat keresel? A nőt, akiben sok mindent megtalálsz majd? Létezik, keresd, figyelj, vedd észre őt! Hajrá! Biztatónak olvasd el ezt a nagyon szép mesét!

Egy szegény ember legnagyobb fiai elindult feleséget találni. Ment, mendegélt, folyókon, hegyeken, erdőkön át, s csak hajtogatta:

- Ó, bárcsak feleséget találnék!

Egyszer csak előtte termett egy csúf boszorkány, s azt mondta a legénynek:

- Gyere el énhozzám, van tizenkét csodaszép lányom, válassz feleséget közülük!

A legény elment a boszorkánnyal a házához, ott a boszorkány előhívta a lányait, de a legény nagyon megrémült, mert mindegyik lány egyformán ijesztően csúnya volt!

Erősen gondolkodott a legény, hogy most mit tegyen, ezért ezt mondta:

- Olyan fáradt vagyok, hadd pihenjek le előbb, majd holnap választok!

- Legyen úgy! - válaszolta a boszorkány. A legényt egy kis szobába küldte, de azért a boszorkány vigyázott, nehogy elszökjön a legény.

A legény sírt magában, hogy ő most mit fog csinálni, hogyan fog megszökni innen. Éjfélkor hirtelen nagy fehér világosság keletkezett, és megjelent egy csodaszép lány.

- Hé, te legény! Ha megmented az életemet, akkor a feleséged leszek!

- Hogyan tudnám én megmenteni az életedet?

- A boszorkánynak csak tizenegy lánya van. Engem elrabolt királyi apámtól, hogy legyek tizenkettedik. Elvarázsolt, de éjjelente egy órára ilyen lehetek, amilyennek megszülettem. Elárulom neked, hogy holnap, amikor választanod kell, lesz egy, akinek a szempillájában lesz egy fehér szál, az leszek én. Válassz ki és szöktess el!

Ezzel a lány eltűnt.

Másnap a boszorkány felsorakoztatta a lányait, s kérte a legényt válasszon. A fiú alaposan szemügyre vette a lányokat, majd kiválasztotta azt, amelyiknek volt egy szál fehér a szempillájában.

- Ne azt válaszd! Az haszontalan! Ejh, válassz holnap! - kiáltotta a boszorkány, s azzal megint a kis szobába küldte a fiút, ügyelve rá, nehogy megszökjön.

Éjfélkor megint megjelent a csodaszép királylány.

- Holnap válaszd azt, akinek az egyik fülcimpáján egy piros pöttyöt találsz, az leszek én! - mondta, és rögtön eltűnt.

Másnap a boszorkány felsorakoztatta a lányait, s kérte a legényt válasszon. A fiú aznap is alaposan szemügyre vette a lányokat, majd kiválasztotta azt, amelyiknek volt egy piros pötty az egyik fülcimpáján.

- Ó Te! Nem való az neked feleségnek! Ejh, válassz holnap! - s azzal ismét a kis szobába küldte a fiút, ügyelve rá továbbra is.

Éjfélkor megint megjelent a csodaszép királylány.

- Holnap már nem tudok segíteni neked. De csak figyelj a szívedre, az segíteni fog! - mondta, és huss, eltűnt a királylány.

Másnap a boszorkány felsorakoztatta a lányait, s kérte a fiút válasszon. A fiú alaposan szemügyre vette a lányokat.

Mind egyforma csúnya volt, s mindegyik lánynak öröm volt a szemében, hogy jaj, most őt fogja majd választani a legény, s a felesége lehet majd neki. A legény csak nézte, nézte sorban őket, újra és újra. Aztán az egyik lány szemében egyszer csak meglátott egy aprócska könnycseppet.

Nosza, a legény gyorsan megragadta a lány kezét, és ahogy csak a lábuk bírta, futni kezdtek. Futottak, futottak, erdőkön, mezőkön át, a boszorkány nem érte utol őket. S ahogyan a boszorkány hatalma megszűnt létezni felettük, a lány visszanyerte a szépségét.

Hazaérve csaptak nagy lakodalmat, férj s feleség lettek, s azóta is élnek, ha meg nem haltak.