Június 7-én játszotta utoljára a Játékszín Neil Simon darabját. Az élet úgy hozta, hogy kétszer láttam az előadást, az utolsót és tavaly szeptember közepén egyet.

Kiváló darab, nagyon pontosan visszaadja mindazt, ami egy 47 éves, normális, tisztességes családapa lelkében végbemegy. A főszereplő egy jól működő halvendéglő tulajdonosa, 22 éves házassággal, három lánygyermekkel. A feleségét már diákkorában megismerte, tehát régi, összeforrt, stabil a kapcsolat. Egész nap a vendéglőjében dolgozik, van háza, hétvégenként teniszezik. Mindene megvan. Vagy nem?

A férfi legnagyobb problémája, hogy "elkerülte az élet" és természetesen foglalkoztatja a halál. Hiányzik a kaland az életéből. Ismerős?

A darabban három nőtípus, így három szituáció jelenik meg:

Az első, a házasságban élő, rámenős, szókimondós, érett, tapasztalt, nem először és nem utoljára félrelépő feleség, aki kimondottan a testiség miatt akart a férfival találkozni, mert csak ettől érzi nőnek magát, ettől él, pezseg. Ha jól értettem azért falja az életet (férfiakat), mert nem sok van hátra az életéből, gondolom valami betegség miatt. A nőt nem érdekli, nem nyitott a férfi lelki igényeire, sőt cinikusan kineveti emiatt.

A második a zavart, fiatal, nagyon idegesítő, állandóan fecsegő bárénekesnő-jelölt, aki mindenféle gáz férfiakkal jött össze eddig, keszekusza az élete, irreálisak a céljai, és ott lebeg mögötte valami zavaró extrém szexuális élettörténet, ráadásul füvet szív, egyetlen fix társ az életében egy kiskutya volt, amit elloptak tőle.

A harmadik egy pszichiátriai gondokkal küzdő 39 éves nő, aki a férfi feleségének barátnője, de azt is írhatom, hogy a férfi egyik jó barátjának a felesége. Legutóbbi közös összejövetelükön ez a nő esett neki a férfinak. A nő szenved a boldogtalanságtól, szeretne boldog lenni, csak nem tudja hogyan lehetne az. Óriási gátlásokkal küzd, állandóan moralizál, ez bénítja a cselekvésben.

Egyik jelenetben sem jön létre a szexuális kapcsolat. A darab legvégén a férfi felhívja a saját feleségét, Telmát telefonon, hogy jöjjön a lakásra és "randizzanak". Elegáns, tiszta végmegoldás - a futó, alkalmi kalandokra.

A darab attól nagyon jó, hogy ad egyfajta lehetséges zárást, ami morálisan és erkölcsileg is helyes. De azért ott marad az emberben számtalan, "oké, oké, de mi lenne a megoldás akkor, ha..." kérdés és ide legtöbben saját életüket, kétségeiket, dilemmáikat illesztenék be. Mert ugye "Talma" és "Talma" között óriási különbség lehet, nem biztos, hogy Te felhívnád a főszereplő helyében.